Nagyon köszönjük T.Krisztinának a visszajelzését.
"Mindig is vonzottak a klinikai tárgyak, azon belül is az igazságügyi orvostan. Végül úgy alakult, hogy az MSc diplomamunkámat ebben a témában írhatom. Eleinte izgatottan vetettem bele magam, de aztán szembesültem igazán az intézetben folytatott munka valóságával és az ott látott esetekkel. Testközelből látni mindezt, teljesen más volt, mint előtte akármilyen tankönyv, esetleírás vagy videó. Az ott látottak olyan hatással voltak rám, amivel nem tudtam egyedül megküzdeni. Eleinte még próbáltam, aminek egy olyan erős pánikrohamot lett a következménye januárban, ami nem múlt el, hanem folyamatosan jelen volt, képtelen voltam leállítani az agyamat, nagyon félelemetes érzés volt. Ez az állandó félelem megbénított, biztos voltam benne, hogy képtelen leszek folytatni a diplomamunkámat. Az első megkönnyebbülést egy Wingwave kezelés hozta, amely segített a hétköznapjaimat legalább egy kicsit stabilabbá tenni. Azonban az egyetemi kötelezettségeim nem vártak: ott volt előttem a feladat, hogy haladnom kellene a témámmal, amit nem tudtam nagyon sokáig halogatni, így egy pár hónap haladékot adtam magamnak, hogy rendbejöjjek legalább annyira, hogy el tudjam dönteni, hogyan tovább a tanulmányaimmal. Ha csak egy e-mail is jött a konzulensemtől, sem bírtam megnyitni, mert újra eluralkodott rajtam egy kezdeti pánikroham érzete. Elkezdtem rendszeresen Wingwave kezelésekre járni, így tavasz végére már újra képes voltam bemenni az intézetbe. Féltem, gyomorgörcsöm volt, de megcsináltam. Röviden elmondtam mindezt a konzulensemnek, aki nagyon megértő volt, és onnantól kezdve csak az elméleti részekre koncentráltunk. A félelem azonban még nem múlt el teljesen, továbbra is ott gyökerezett. A nagy áttörés nyáron következett be, amikor Budapesten folytattam a Wingwave terápiát. Akkor tudatosult bennem, hogy nemcsak a látottaktól félek, hanem attól is, hogy újra pánikrohamom lesz. Miután ezt feldolgoztuk mindösszesen egy alkalom alatt, ősszel már sokkal nyugodtabban tértem vissza az egyetemre. Végül télen ötösre védtem meg a diplomamunkámat. Ha visszanézek a kezdeti időszakra, el sem hiszem, hogy képes voltam nemcsakhogy szembenézni mindezzel, de felül is emelkedni rajta. Januárban még az is elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaha képes leszek akárcsak megemlíteni a témámat valakinek, amikor már csak a gondolata is rémálmokat okozott nekem. Decemberben pedig ott álltam egy teremnyi szakember előtt, és magabiztosan részleteztem a munkámat. Nagyon sok hálával tartozom nemcsak magának a módszernek, de az orvosoknak is, akik segítettek nekem: Erzsébet Pusztai, Zsuzsa DrKohut, Szvetlana DrPopovics🥰😘😍

Milyen gyorsan repül az idő! Kis tündér Boglárka most lett 1 éves. Már túl van az első nagy családos nyaraláson is. Tiszta szívből és szeretettel gratulálok az egész családnak, további jó egészséget, örömöt és boldogságot kívánok!

🥰Boldoggá tesz, hogy olyan pároknak is segíthetek az álmuk megvalósításában, akik nehézségekre ütköztek a gyerekvállalás során. Ilyenkor mindig nagyon fontos, hogy a test és a lélek egyensúlysúlyba kerüljön mert ez mind szükséges a sikerhez.

🥰A képek magukért beszélnek, ilyenkor mindig elérzékenyülök amikor látom ezt a boldogságot rajtuk, mert ez maga a csoda.

"Hatalmas megkönnyebbülést éreztem és érzek még most is úgy gondolom valami a helyére került ami eddig csak kilógott vagy kereste a helyét bennem.
Még most is a mosoly csúszik az arcomra hogy mit is hoztál ki belőlem.
Hálásan köszönöm neked és a "házi feladatokat"amiket minden nap csinálok mert sokkal jobban indul a napom tőlük.
Már érzem a mindennapi munkámban hogy sokkal jobban fog az agyam és ha stressz ér már felismertem mert figyelek önmagamra is , na akkor előkapom a gyakorlatokat és tényleg beválnak.
Úgy gondolom, hogy még biztosan fogunk ezen dolgozni együtt mert ez nagyon jó nekem.
Szóval hálásan köszönöm még egyszer ezt a csodát amit feltártál előttem."
J.H